2018/08/31

A box történelme

A boksz – avagy ökölvívás – szinte egyidős a civilizált világgal. Ahogy nevéből adja magát, az ökölvívás pusztán az öklök ütközete, egy küzdősport, a fegyvertelen ember védelmi vonala, de ennél sokkalta több! A boksz-történet úgy tartja, hogy körülbelül 6000 évvel ezelőtt fektették le az alapjait a mai Etiópia területén élő népek. A törzsi harcosok kiképzésének szerves részét jelentette a közelharc, a fegyver elvesztése esetén akár életmentő önvédelem fejlesztése. A pusztakezes védekezés és támadás természetesen jelentősen eltért a ma ismert boksz technikáktól, de a célnak épp úgy tökéletesen megfelelt.

A római kolosszeum

A Krisztus előtt 4500-2600 körüli Egyiptomból szintén találtak ökölvívókat ábrázoló képeket, festett edényeket, valamint a mezopotámiai művészeti leletek is megörökítettek ököllel küzdő harcosokat. Az ökölvívás gyakorlata a környező területekről eljutott egészen a mediterrán térség legtávolabbi zugaiba, de ezzel párhuzamosan a Krisztus előtt 1500 környékén élő ókori Krétán is fejlődésnek indult egy – az etiópiaitól független – ökölvívási gyakorlat. Bár az ókori görög olimpiák felhozatalába csak Krisztus előtt 688-tól került be sportágként, mind növekvő népszerűségnek örvendett. A boksz akkoriban gyakran a végletekig leegyszerűsített formát öltött – két harcos felállt két kőre és addig ütötték egymást, míg az egyikük ki nem ütötte a másikat vagy valaki fel nem adta a küzdelmet. Noha véresen kegyetlenül hangzik, azért közel sem volt annyira brutális egy ilyen mérkőzés. Később azonban olyan felszereléseket is kezdtek használni a meccsek során, amelyek akár halált is okozhattak.

A boksz egy harmadik formáját Krisztus előtt 3. századi kínai és indiai feljegyzésekben fedezték fel, sőt a képzelt ellenség elleni árnyékboksz gyakorlata is Kínából eredhet. A kínai ökölvívásról fennmaradt útmutatások az izmok és az inak fejlesztésének legrészletesebb formáit örökítették meg, ezeket pedig még az újkorban is alkalmazták az iskolákban. A kínai ökölvívó gyakorlatban – a krétaival ellentétben – nem a kiütés volt a cél, hanem a kölcsönös elégedettség elérése a küzdelem és testedzés által.

A boksz egy fajtája Kínából ered

Kétségtelen, hogy a boksz valódi versenysport jellegét az ókori görögöknek köszönhetően érte el – ezt bizonyítják bokszoló ifjakat ábrázoló ókori freskók és Homérosz Iliászában található utalások is. Általánosságban elmondható, hogy bár a boksz minden formája küzdelemre készít fel, jelentős mértékben edzi a testet és az elmét is. Nem véletlen, hogy az ókori görögök hamarosan olimpiai sportággá választották, katonáik pedig békeidőben is gyakorolták az ökölvívás fortélyait. Így fejlődhetett a boksz egy éberséget és harcedzettséget biztosító, rendszeres sportolási formává, urak és alacsonyabb rétegek kedvelt elfoglaltságává. Hozzátartozik azért a teljes képhez, hogy a görög kultúrában az edzettség és a szép férfi ideája társadalmi norma volt, a sportot hanyagolókat pedig gyakran megvetették. Szókratész úgy tartotta, egy férfi számára szégyen, ha nem tapasztalja meg azt a szépséget és erőt, melyre egy férfi teste képes lehet.

Az ókori görög olimpiákon az első bokszbajnokság győztese a szmürnai Onomasztosz volt, az ő nevéhez fűződnek a versenyszerű boksz alapszabályai is – mint a fogás vagy az övön aluli ütés tiltása, de ekkor még sem időkorlátot, sem súlycsoportokat, és a küzdőtér méretét sem határozták meg. A görög ökölvívók tudatosan készültek a versenyekre, már ismerték a bemelegítés és lazítás fontosságát, az erőt és állóképességet fejlesztő gyakorlatokat, a diéta és a technikai árnyékboksz jelentőségét.

A boksz ma már olimpiai versenyszám

A görög államrend és birodalom hanyatlásával a római birodalom lett a mediterrán térség központja. Az ökölvívás a rómaiak számára a katonák kiképzésén túl a szórakoztatás egyik formáját is jelentette, de az öklözést hamarosan felváltották a különféle harceszközökkel végzett összecsapások, a sportszerű  küzdelem helyét pedig átvették az élet-halál gladiátor játékok. Krisztus után 393-ban aztán Nagy Theodosius császár betiltotta a pogány szentélyeket és templomokat, velük együtt pedig végleg leáldozott az ünnepi játékoknak és az akkorra főleg csak a pöffeszkedő nagyurak szórakoztatására zajló viadaloknak. Később a felfegyverzett katonák korában az ökölharc jelentőségét vesztette, a test-test elleni viaskodás csupán a szegény rétegek pénzkereseti lehetősége maradt. Ez pedig az ökölvívás halálát is jelentette volna…de máshogy alakult!


Megosztás: